Könnyű az egészségügyre fogni, de máshol kell keresni az okot
A magyar lakosság 95,6 százaléka tapasztal mozgásszervi panaszokat, és ezek túlnyomó része krónikus jellegű
– derült ki egy friss felmérésből. (Arról, hogy szív és érrendszeri megbetegedésekben és elhízásban évek óta vezetünk, inkább most ne is beszéljünk.)
Az erről szóló cikket a megosztották a facebookon és a kommentekből egyértelműen kiderül, hogy minek köszönhető a borzasztó arány.
A hozzászólók többsége az egészségügyet és a szociális ellátórendszert hibáztatja.
Nem. Ez nem az egészségügyi rendszer hibája.
Az emberek rossz döntéseinek sorozata vezet ide.
Pénzkérdés?
A magyarok többsége rendkívül mozgásszegény életmódot folytat. Gyakori „érv”, hogy ez pénzkérdés.
Nem az.
Egyéni döntés kérdése, hogy leszállsz-e két megállóval előbb és sétálsz, a lift helyett lépcsőzöl, a plázában a bejárattól a lehető legmesszebb parkolsz, autó vagy tömegközlekedés helyett bringázol, vagy hétvégén elmész sétálni, kirándulni.
Már napi 8 000 lépés bizonyítottan hatékony bizonyos betegségek megelőzésben.
Sétálni márpedig bárhol lehet. A mozgás nem ott kezdődik, hogy konditerembe jársz, vagy órákat futsz. A mozgás a gyaloglásnál, sétánál kezdődik, de ez nincs benne az emberek fejében.
“Amit megeszek, az az enyém!”
A magyarok többsége egészségtelenül és rengeteget eszik. Tudom, tudom, ez is pénzkérdés. De nem, ez is döntés kérdése. Léteznek olyan zöldségek, gyümölcsök, amik nem drágák. Léteznek olyan ételek, amik egészségesek és nem drágák. Olajban tocsogó rántott szarok helyett lehet minimális olajon grillezni, például.
Plusz adalékként az emberek szétdolgozzák magukat, mert: „majd pihenek a sírban.” Ezzel az életmóddal a korábban eljön, mint gondolnád.
Összeállt tehát a tuti recept a szar egészséghez: mozogj keveset + egyél sokat és szart + legyél nagyon stresszes.
Kincs ami nincs: prevenciós szemlélet
Az egészségügyet sokkal egyszerűbb szidni, mint magunkba nézni, pedig pont erre lenne szükség.
A társadalmunk nagy részéből hiányzik a prevenciós szemlélet. Nem csak az átlagemberből, hanem az orvosok nagy részéből is, tisztelet a kivételnek.
Magas vérnyomásra egyből megy a gyógyszer, a helyett, hogy mozgást javasolnák. Ha valami fáj, akkor “pihentesse, borogassa, kenegesse”, de még véletlenül se mozgassa. Valamelyik északi országban bevett szokás, hogy receptre írják fel a sétát. Ha ez kell, hogy mozogjanak, miért ne? Elég pár száz kilométert utazni Ausztria, vagy akár Szlovákia felé, és ott rá lehet csodálkozni, hogy szinte mindenki mozog és aktív, a kisgyerekektől a nagymamákig. Ott sem pénz, hanem döntés kérdése, hiszen a láb mindig kéznél van egy kiadós sétához.
Szerintetek mi kellene ahhoz, hogy változzon itthon a szemlélet? Hogy az emberek belássák, hogy az egészségük az esetek többségében a saját kezükben van. Hogy a rossz egészségi állapot a legtöbb esetben a rossz döntéseik következménye. És hogy egyszerűbb lenne megelőzni, mint kapkodva kétségbeesni, amikor már megtörtént a baj.