16. évad, utolsó epizód
Én és a meleg. Soha nem voltunk jóban. Tizenhat év állóképességi sport, ebből tizenhárom év triatlon és a triatlonversenyeket bizony nyáron rendezik. Már az első hosszútávomat is hőségriadóban csináltam Nagyatádon, 36-38 fokban. Az extrém ironmaneken is jutott hőség, de egyéb szélsőséges időjárás is; vízszintesen szakadó hó júliusban a Sölkpasson, vagy augusztusban a Norsemanen. A hideggel kevesebb bajom van, mint a hőséggel.
Mire egy hosszútávú versenyen oda jutok, hogy fussak, már nagyjából 6-7 órát aszalódtam a napon. Futni kora délután kezdek, és persze akkor van a legmelegebb.
„Majd hozzászoksz”
Hát nem. Több mint egy évtized alatt sem szoktam hozzá. Takarékra kapcsol a testem, 1-1,5 perccel lassabban futok adott pulzuson. A futás az összes hosszútávomon egy vergődés volt. A „leggyorsabb” maratonom ironmanen 4,5 óra, de volt, hogy 5-5,5 órát szenvedtem a pályán a 36-40 fokban. A legjobb maratoni időm ehhez képest 3:38. A legtöbb amatőr sportoló 20-25 perccel fut lassabbat a legjobbjánál egy ironmanen, na, nekem ez soha nem jött össze. Pedig álmomból felébresztve is lefutok egy 4 órás maratont (feltéve, hogy nincs 30+ fok).
A hőség szétcseszi a teljesítményemet és tök mindegy, hogy minden edzést megcsináltam, tök mindegy, hogy hány 20+ órás hetet toltam, tök mindegy, hogy mennyit edzettem direkt a legnagyobb melegben és tök mindegy, hogy a Garmin szerint 100% a hőadaptációm.
További jó vergődést!
Futni Brazíliában kezdtem, szubtrópusi éghajlaton, nyáron. Tizenhat év állóképességi edzés, tizenhat végigedzett és versenyzett nyár, hőségben, forróságban. És nem szoktam hozzá a meleghez. Egyik évben sem lett jobb, mint az előzőben. Hiába sikerült szuperül az alapozás, hiába gyorsult 5 percesre a z2 tempóm, ha beüt a meleg, jön a vergődés edzésen és versenyen is.
Frusztrált a tudat, hogy tudom, hogy tudnék ennél jobbat, de nem tud kijönni a kurva hőség miatt. Az, hogy mennyire bírod a meleget, adottság kérése is. Van olyan, akinek csak 5-10 százalékos teljesítménycsökkenést okoz, de van, akinek ennél jóval többet.
Még hallom a korábbi edzőm hangját, mi szerint nem akarom eléggé és azért nem megy, mert gyenge vagyok fejben. Hőségben futni olyan nekem, mint a hormonok a menzesz előtt. Jönnek, és nem tudsz velük mit kezdeni, elbőgöd magad minden hülyeségen, zabálsz és hisztizel, belül meg azért zokogsz, mert nem tudod irányítani, nincs kontrollod felette. Az akkori edzőm ezt vagy nem akarta ezt megérteni, vagy tényleg elhitte, amit odavágott nekem.
Elég! (pun intended)
Idén azt éreztem, hogy elég volt. Több mint egy évtizedes küzdelmem a forrósággal; szélmalomharc. Nem akartam már ezt tovább csinálni. Nem akartam egy métert sem futni 30 fok felett. Ha futás volt kiírva, órákig halogattam az indulást. Nem élveztem az edzéseket. Persze, tudom, hogy nem minden edzés önfeledt lepkekergetés, de amikor minden egyes nap meg kell magad erőszakolni, akkor ott valami gond van.
Bringázás előtt nincs ilyen problémám. Felöltözök és elindulok; nem vekengek órákat. A hőség itt is okoz teljesítménycsökkenést, de sokkal kisebb mértékben. Azt hiszem, a bringához eleve jobbak az adottságaim. Hőségben is képes vagyok minőségi edzésmunkát végezni, ha eleget iszom és jól hűtöm magam. Hétvégén 38 fokban edzettem 4,5 órát, simán felmentem a Kékesre, teljesen vállalható wattokkal.
Lassan egy hónapja csak bringázok és erősítek. Egyelőre sem az úszás, sem a futás nem hiányzik.
Megfigyelni, elfogadni, elgyászolni, elengedni
A triatlont elengedtem. Hogy könnyű volt -e tizenhárom csodálatos, kihívásokkal, nehézségekkel és élményekkel teli év után? Egyáltalán nem. Nagyon nehéz volt.
Nem tudom, hogy örökre-e, de most jó így. Ami eddig örömet okozott, teher lett. Rájöttem, hogy egészen nyugodtan csinálhatom azt, ami örömet okoz. Könnyű szívvel, mosolyogva indulok el edzeni, és nem úgy, mintha a fogamat húznák. És ez többet jelent nekem annál, mint hogy leerőltessem a tizenegyedik ironmant idén.
Élvezem a bringázást. A tájat, ahogy suhanok, a hátszelet és a szembeszelet, a rövidebb stucnit és az alacsonyabb kormányt, az új kerékszettet. Mindent, amit ad. Beneveztem egy 200 kilométeres bringaversenyre az Alpokba. És ez most jó így.