A jó sportolóból biztosan jó edző lesz? Ha valaki tud gyorsan futni, az bárkit meg tud tanítani gyorsan futni? Gáz 2024-ben a kockás füzetbe meg excelbe írni az edzéstervet? Mi az, ami igazán fontos az edzőválasztásnál?
Hakni vs. valós tudás
Ha az edző kizárólag az eredményeivel marketingeli magát és a szakmai tudása háttérbe szorul a kommunikációban, az mindig gyanús. “Európa-bajnok, magyar bajnok, magyar csúcstartó edző vagyok, gyere hozzám edzeni, téged is megtanítalak gyorsan futni.” Ezzel szöveggel promózza magát egy futóedző, és mivel mindenki gyorsan akar gyors lenni, így özönlenek hozzá a sporotlók. (Akik aztán sajnos nagyrészt lesérülnek.)
Az igazság fáj
Ha egy edző rávilágít a fokozatosság elvének fontosságára, hangsúlyozza, hogy a stabil állóképesség felépítése nem napok, hetek, hónapok, hanem ÉVEK kérdése, ha felhívja a sportoló figyelmét, hogy a fejlődés nem lineáris, hogy nem lesz mindig kedve edzeni, nem lesz folyamatosan őrületesen motivált, elmondja, hogy az áhított célhoz minimum mennyi edzésóra szükséges hetente, akkor a sportolót arcon csapja a valóság. Elmorzsol egy könnycseppet az angyali mosollyal az arcán szökkenő, mindigkurváravankedvemfutni-influenszer instáját nézegetve, aztán eldöntheti, hogy fake or fék. Ha fake, akkor nincs kérdés, de ha fék, akkor behúzza a kéziféket, és felkészül egy hosszú, lassú utazásra, ahol néha leég a kuplung, kifogy a benya, bekapcsol a kormányzár, lerohad a motor, de végül, a nehézségek ellenére mégis eléri a célállomást. Aztán még az is lehet, hogy az évek során a Trabit lecseréli egy Ferrarira.
Pedagógiai pszichológia
Tegyük, fel, hogy az edzőnek megvan a szakmai tudása, folyamatosan képzi magát, de a tudását képtelen átadni és nem tudja megfelelően megfogalmazni a mondandóját. Túl nyersen fogalmaz, vagy éppen ellenkezőleg, tutujgatja (igen, ez egy létező szó, Nagy Feró is megénekelte) a sportolóit, és kizárólag a lelkükkel foglalkozik. Vagy nehéz időszakban nem tudja, hogyan segítsen a sportolónak kimászni a gödörből, vagy teljesen rátelepszik, nem hagyja élni, nem engedi, hogy a sportló (aki egy felnőtt ember) megvívja a belső harcait. A szakmai felkészültség mellett az edzőség a pszichológia és a pedagógia nagyon érzékeny egyensúlyából áll össze, intuíciók, empátia, türelem, határozottság, példamutatás, vízió; ezek mind-mind szükséges kellékek.
Ez edző az egy szakma!
Mivel a futás egyre népszerűbb, megszaporodtak az önjelölt futóedzők, akik jó pénzért adják az ezüstpapírba csomagolt bullshitet, vagy osztják az észt a facebookon. Veszélyes ez a trend, mert egy nem megfelelően összeállított edzésterv, vagy egy “okos” tanács a sportoló egészségébe kerülhet, ha jól lesérül, vagy túledzi magát. Az edző az egy szakma. Iskolába kell járni és ott megtanulni az alapokat, de az igazi buli csak ez után kezdődik. Egy edző soha nincs készen. Az évek során szerzett tapasztalatokon túl folyamatosan (futó)lépést kell tartani az sporttudomány fejlődésével. Lehet, hogy kockás (ami valójában négyzetrácsos, ugye) füzetbe írt edzéstervnek van egy romantikája, és 15 éve az excelben írt edzésterv volt a szakma csúcsa, de azért nem árt haladni a korral.
Az már az olimpia alatt is kiderült, hogy ez itt a tízmillió edző országa, szóval, legyetek résen, mint a kiscserkészek, mert a zinternet bugyraiban nem minden arany, ami fénylik.